TarkaBlog

Bár a szerző ezt sehol nem írja le, de valószínűleg töltött káposztát akartak főzni. Mindenük megvolt hozzá. Ez lett belőle:  

Történt egyszer, hogy öreg Tarkásként egész véletlenül úgy alakult, hogy egy tavaszi Tarka napok alkalmával egy nagyon jó - és az enyémhez megtévesztésig hasonló névvel megáldott - cimborámat, illetve lakótársát kicsit meglátogattam a kollégiumban. No most azt tudni kell, hogy akkoriban nem laktam közel, ezért úgy terveztük, hogy a másnapi oda-vissza utazgatást elkerülendő, a szintfoci kezdetéig tartó időt is elütjük valahogy... Ehhez igénybe vettük a névnapunkra kapott 1-1 literes söröskorsókat és körbe jár sehol nem áll meg a korsót kezdtünk játszani üveg borokkal...

Remélhetőleg sokan hallottatok a legendás tarkaréti közösségi életről, összetartásról. Álljon itt egy mementó erről az időszakról, kiragadva egy példát, mely nem csak intézményi, de szerintem országos szinten is egyedülálló.

Létezik egy szép népszokás, főleg kisebb falvakban fellelhető, az ún. májusfa-állítás. Röviden összefoglalva annyi a lényege, hogy a május elseje előtti éjszakán a fiatal férfiember (általában „orkosra melegített” haverjai segítségével) egy lehetőleg minél nagyobb és szebb (opcionálisan feldíszített) fát helyez meglévő vagy leendő kedvese kapujába. (A fa-szimbólum fallikus asszociációira itt most nem térnénk ki... :)

Lévén mi sem Abszurdisztán fővárosának szülöttei voltunk, tisztában voltunk ezzel a szép hagyománnyal, s egyik évben a tavaszi Tarka Napok előtt úgy határoztunk, hogy tiszteletünket tesszük e szép hagyomány, és ez által kedves oldalbordáink előtt is.